Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek! Szerelmes vagyok, őrülten. Azt hittem ilyen már nincs. Túl vagyok egy hatalmas csalódáson: 6 évig kerülgettük egymást, aztán három évig együtt voltunk, mint szerelmesek, barátok, kollégák. Mikor vége lett, két évig tartott kimásznom a gödörből. Új munkahely, minden elkezdett alakulni, mikor az első héten bemutattak az egyik vezető főnöknek. Szerelem volt első látásra, de akkor még tudtam nemet mondani és 4 hónapig semmi. Aztán a szokásos céges karácsonyi party, ahol táncoltunk, sokat és átölelt és a nyakamat csókolgatta és haza akart velem jönni, de nemet mondtam, mert nem elég, hogy a főnököm, de még nős is, két gyerekkel.

Eltelt két hónap és csak rá tudok gondolni. Tegnap felhívtam, nem bírtam tovább, mondtam neki ha csak öt percre is, de fussunk össze. Bejött az irodámban, beszélgettünk, majd amikor felálltunk, hogy megyünk, Ő azt mondta "Gyere ide", magához húzott és megcsókolt.

Nos azóta csak erre tudok gondolni! Ordítani tudnék, megőrülök érte, minden percet Vele szeretnék tölteni de nem lehet. Ezért most itt ülök a gép előtt és blog bejegyzést gyártok....aludni nem tudok.