Miért is? Hát mert a várva várt munka megbeszélésre pontosan megérkezett. Én megláttam és a fonalat azon nyomban el is vesztettem. Alig tudtam neki a meló részét előadni, de persze azt sem 100%-osan, úgyhogy még szakmailag is sikerül magam bealázni. Sietett, úgyhogy ahogy végeztünk már pattant is fel, és eltűnt, pedig kihasználhatta volna a helyzetet, mert egyedül voltunk egy tárgyalóban. Annyira jó lett volna beszélgetni is egy kicsit és pláne jó lett volna ha tartom magam az elhatározásomhoz és elmondom neki, amit szerettem volna, sőt a hétvégén odáig jutottam, azt is bevallom neki: szeretem. Erre elrohan...kész vagyok. Írtam neki egy mailt utána, hogy ha van ideje, délután még találkozzunk, de persze nem válaszolt rá.

Mi lesz holnap? Szerintem semmi, mert persze holnap is sokat dolgozik. Vajon meddig tart ez még?

Este majdnem felhívtam, hogy dolgozik e még (tudtam, hogy igen) de aztán mégsem, ha a mailemre se tudott válaszolni, mi akarhatnék.