Még hátra van egy szörnyű éjszaka, de vége a hétvégének. Jó lenne már aludni, de nem megy. Megint kezdődik az agyalás: vajon holnap összefutunk? Hányszor elképzeltem a hétvégén, hogy világgá ordítom mennyire szerelmes vagyok belé. Olyan jó lenne megmondani neki, de azt hiszem…

Ma egész nap nem találkoztam Vele. Azt sem tudom bent volt-e (nem egy emeleten dolgozunk). Most ki kell bírnom az egész hétvégét és csak reménykedhetek abban, hogy hétfőn talán láthatom. Istenem, de jó lenne felhívni!!! Most azonnal és azt mondani neki, hiányzol, találkozzunk vagy…

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek! Szerelmes vagyok, őrülten. Azt hittem ilyen már nincs. Túl vagyok egy hatalmas csalódáson: 6 évig kerülgettük egymást, aztán három évig együtt voltunk, mint szerelmesek, barátok, kollégák. Mikor vége lett, két évig tartott…